Betiltják a hagyományos gázkazánokat, mi lesz így velünk?

2015.04.13. 12:05

Szeptember 26. után már csak kondenzációs kazánok kerülhetnek forgalomba az Európai Unióban. Ez így elsőre csak egy jogszabály a sok közül, másodszorra viszont több kérdést felvet. Például, hogy mi a fene az a kondenzációs kazán, mennyivel kerül többe a hagyományosnál, és hogy most akkor mit csináljunk: rohanjunk, és még gyorsan szerezzünk be egy régi modellt jó áron, vagy magunkba omolva várjunk, amíg lecsap a végzet?

Az EU egész pontosan azt írja elő, hogy szeptember 26. után csak olyan készülékek kerülhetnek forgalomba az unió területén, amelyek legalább 86 százalékos hatásfokkal működnek (a hatásfokot nem pontosan úgy határozzák meg, mint eddig). Vagyis az unió ugyan nem teszi kötelezővé a kondenzációs kazánokat, de a tudomány jelenlegi állása szerint erre sem a kéményes, sem az egyszerű turbós kazánok nem képesek, csak a kondenzációsok.

Mi az a kondenzációs kazán?
Mitől kondenzációs a kondenzációs, turbós a turbós és kéményes a kéményes kazán? Amikor egy gázkazánban elég a földgáz, szén-dioxid meg víz keletkezik, amit valahova el kell vezetni. A kéményes készülékeknél ez a kéményen keresztül távozik, itt a természetes huzat húzza ki a füstgázt. A helyiség levegőjével együtt.
Ez utóbbi nem annyira jó dolog, ezért találták ki az úgy nevezett turbós készülékeket (amelyeket valójában helyiséglevegőtől független működésű készülékeknek kellene hívni hivatalosan, de hát senki nem hívja őket így). Ezekben egy kis ventilátor szívja be a levegőt az egyik csövön, és fújja ki a füstgázt egy másikon (esetleg egy dupla falú cső egyik és másik rétegén keresztül). Zárt rendszerben kering tehát a levegő, ami már jobb, de még itt is 150-160 fokos füstgáz távozik, ami elég nagy energiaveszteség.
A kondenzációs kazánok is turbós készülékek, de a füstgáz hőjét is hasznosítják: a fűtési rendszerből visszavezetik a lehűlt vizet, és a távozó gázt lehűtik. A benne levő vízgőz kicsapódik (csúnyábban lekondenzálódik, innen az elnevezés), és az így felszabaduló energiát is fel lehet használni fűtésre. (Még részletesebb leírást itt olvashat.)
A kondenzációs kazánok a hetvenes évek végén jelentek meg először Hollandiában, és elég szép karriert futottak be. Ha valaki semmit nem korszerűsít a fűtésrendszerén,
csak a kazánját cseréli le kondenzációsra, azzal is várhatóan 18-20 százalék energiát meg tud takarítani.
Ez természetesen azt is jelenti, hogy ennyivel kevesebb gázt fogyaszt (és persze természetesen azt is jelentené, hogy ennyivel kevesebbe kerül vele a fűtés, de valójában ez nem így van, hiszen az leginkább a politikusoktól, a szabályozótól függ.)
Tehát Hollandiában gyakorlatilag egy évtizede már nem is kapni mást, csak kondenzációs kazánt, de néhány éve hasonló a helyzet Nagy-Britanniában és Németországban is. Az EU tehát úgy döntött, hoz egy rendeletet, hogy akkor innentől kezdve ne is lehessen hőszennyező, energiapazarló kazánokat forgalmazni, tessék mindenkinek áttérni a korszerűre. Csak amíg az unió nyugati felén ez a rendelet az életet követi, nálunk inkább alakítja azt.
Miért más a helyzet idehaza? Magyarországon, meg úgy általában az unió keleti felén még egyáltalán nem váltak egyeduralkodóvá a kondenzációs kazánok. Igaz, egy-két éve történt egy átbillenés: az évi 45-50 ezer eladott fali, kis teljesítményű kazánnak ma már több mint a fele ilyen. Persze az, hogy többet értékesítenek, még nem jelenti azt, hogy több is van belőlük, a háztartások túlnyomó többségében hagyományos kazánok működnek.
Ennek egészen prózai oka van: a kondenzációs kazán drága. Egy átlagos, hagyományos, turbós kazán 100-150 ezer forintba kerül, míg egy már elfogadható minőségű, alap kondenzációs kazán nagyjából 250 ezerbe. Ráadásul, ha valaki egy kéményes kazánt szeretne EU-kompatibilis technológiára cserélni, akkor egy csomó más tétellel is számolnia kell a fűtési rendszer kiépítésétől a beüzemelésig, ami együtt vagy félmillió forint is lehet.
Akkor most mi lesz szeptember 26-án?
Ezt senki sem tudja pontosan, egyelőre komoly szakmai egyeztetések folynak a témában, felelte kérdésünkre Szilágyi Tamás, a Gépész Holding kereskedelmi és marketingigazgatója.
Az biztos, hogy amelyik régi kazán működik, az üzemelhet tovább is.
Az is egyértelmű, hogy ettől a naptól kezdve nem szállíthatnak a gyártók több hagyományos készüléket az uniós országokba.
Ez önbevallásos alapon működik majd: a gyártók már most megjelölték, mely termékeik felelnek meg az előírásnak. Kamuzni nem nagyon érdemes, mert egyrészt az EU is ellenőriz, másrészt a konkurensek is árgus szemekkel figyelik egymást.
Az első nagy kérdés, hogy a raktáron levő hagyományos kazánokat még el lehet-e majd adni. Valószínűleg igen. Egy témában jártas szakértő szerint „a magyar épületgépészeti kereskedők száz százaléka menne tönkre, ha ez nem így lenne”. Ez azt jelenti, hogy mi, vásárlók valószínűleg nem érzékeljük majd a jogszabály bevezetését, legfeljebb hónapokkal később vesszük észre, hogy egyes modellek hiánycikkekké váltak.
A második nagy kérdés már komolyabb vitára ad okot. A magyar változatban ugyanis az szerepel, hogy a határidő leteltével sem forgalomba hozni, sem beüzemelni nem lehet az új előírásnak nem megfelelő készülékeket. Vagyis hiába vesz valaki még időben egyet, és szerelteti fel még akár szeptember 26. előtt, beüzemeltetni utána már nem tudja.
Igaz, ennek a bevezetése sem valószínű, de egyelőre még megy az egyezkedés, ki hogyan értelmezze a jogszabályt. Szakemberek szerint az lenne a logikus, hogy ha szerepel a gázterven egy hagyományos kazán, akkor azt még be lehessen építeni. A tervekre szeptember 26. után már úgysem kerülhet ilyen készülék, az érvényességük pedig legfeljebb két év.
A beüzemelés azt jelenti, hogy a szakszerviz beállítja a készüléket a gyári paramétereknek megfelelően. Erre azért van szükség, hogy tényleg jól működjenek a kazánok, a garancia is csak akkor él, ha ezt elvégezték. Ennek ellenére Magyarországon a hivatalosan forgalomba hozott készülékeknek is csak alig ötven százaléka van beüzemelve (kondenzációs kazánoknál ez az érték 80-85 százalék lehet, ami még mindig elég alacsony arány).
Elsősorban nem azért, mert ez az eljárás pénzbe kerül, hanem mert rengeteg helyen szabálytalanul, esetleg életveszélyesen vannak beszerelve a készülékek. A beüzemelőnek kötelessége jelenteni az ilyet – na meg jól felfogott érdeke is, hiszen ha probléma van, azt veszik elő, aki utoljára ellenőrizte a kazánt.
És akkor most mit csináljunk?
Csak a jogszabály miatt semmit. A Gépész Holding szakembere szerint, akinek kéményes készüléke van, de pénze nincs a cserére, annak tulajdonképpen mindegy is, hogy mire nem cserél. Ezek a régi kazánok javíthatók, javítani pedig ezután is lehet őket, vagyis alkatrész-cserélgetéssel még sokáig húzhatják.
Ha viszont valaki cserél, akkor érdemes meggondolnia, hogy mire. Hagyományos kéményest ma már nem nagyon építenek be, a turbósnál pedig nagyjából annyiba kerül a körítés (füstgázelvezetés stb.), mint a kondenzációsnál. A kondenzációsnál mondjuk nem nagyon lehet bindzsizni mindenféle illegális bevezetésekkel, ráadásul az előnyös tulajdonságait is csak akkor tudjuk kihasználni, ha pontosan be van állítva.
Szóval, ha a turbós és a kondenzációs közt kell választani, akkor már megéri az utóbbit, a különbözet nagyjából két-három év alatt megtérül.
Később persze még egyszerűbb lesz a választás: nem tudunk majd választani. Mert akinek jól működik a jelenlegi turbósa, annak most nem is érdemes ezen agyalnia, csak vigyázzon rá, szervizeltesse. Szilágyi Tamás szerint ugyanakkor naiv elképzelés lenne azt hinni, hogy az évi 20-22 ezer eladott hagyományos kazán helyett jövőre ugyanennyi kondenzációs fogy majd. A folyamat alighanem hosszú lesz, és az átmeneti időben a szervizek kerülnek majd előtérbe.
Egyes gyártók már meg is jelentek „lebutított”, „fapados” modellekkel, amelyek még épphogy megfelelnek az uniós elvárásoknak, de árban kedvezőknek tűnhetnek. A komolyabb márkáknál azonban ilyenektől nem kell tartani. Egyszerűen azért nem, mert az EU keleti fele nem elég nagy piac ahhoz, hogy csak nekünk fejlesszenek valamit.
Aminek mindenki örül
Bár a fenti szabályozáson megy a morgás, a vele együtt csomagban bevezetett új rendeletnek nagyjából mindenki örül. Szeptember 26-tól ugyanis bevezetik az energiaosztályokat, az energiahatékonysági címkét és a termékadatlapot.
Ezentúl a kazánokra, vízmelegítőkre, melegvíz-tárolókra, szolárrendszerekre, hőmérséklet-szabályozókra (termosztátokra), hőszivattyúkra is rákerül egy címke, rajta egy betűjellel, amelyik nagyon egyértelműen mutatja a készülék energiahatékonyságát. Nagyjából úgy, ahogyan ezt a hűtőknél már megszokhattuk.

A betűjel mellett szerepel a címkén néhány egyéb adat is (a tétel pontos megnevezése, egy típusra utaló piktogram, a hangteljesítmény és a teljesítmény kilowattban). Itt a legfontosabb, hogy minden gyártónak ugyanazt a mutatót kell feltüntetnie ezentúl, melyet ugyanazzal a módszerrel kell mérnie.
Jelenleg egy vásárló gyakran csak bonyolult átváltások és számítások után tudja összehasonlítani több gyártó termékét, mert mondjuk az egyik ilyen, a másik olyan terhelésnél méri a hatásfokot.
Hogy lehet a hatásfok 100 százalék feletti?
A tüzelőanyagoknak kétféle fűtőértékük van: az alsó és felső. A felső fűtőérték az égéshő, melybe beleszámolják a keletkező füstgáz energiatartalmát is. A XIX. század első felében, amikor elkezdtek ezzel foglalkozni, az alsót használták, ami nem okozott problémát: széntüzelésnél a két érték ugyanaz.
A kondenzációs gázkazánoknál viszont ezzel módszerrel számolva száz százalék feletti értéket kapunk (az elméleti maximum 111 százalék), hiszen a füstgáz energiájának egy részét visszanyerjük. Az új rendelet szerint – nagyon helyesen – ezentúl minden kazánnál az égéshőből számítják majd a hatásfokot. Így egy kiemelkedően jól működő kondenzációs készülék 95 százalékos lehet. Ez igen menő, viszont elsőre elég bénának tűnhet azoknak, akik száz feletti értéket szoktak meg.
A címke mellett egy adatlapot is kap majd minden termék, ahol ennél részletesebben lesznek kiszámolva az adatok – de ez már inkább csak a szakembereknek lesz érdekes. Újítás még, hogy ezentúl csomagokra is ki kell állítani majd egy ilyen adatlapot. Mert hiába van egy tuti szolárrendszerem, meg egy csodálatos kazánom, egy pazar melegvíz-tárolóval, ha rendszerbe kapcsolva nem hozzák a kívánt eredményt. Persze az ilyen csomagokról nem a gyártónak, hanem a szerelést végző kivitelezőnek kell majd kiállítania az adatlapot, hogy lássa a megbízó, minden klappol-e.
Hát ennyi lesz az őszi változás. És akkor itt most meg is pihenhetünk, vagy jön az unió következő szigorítása? Jön, jön, jön, de ne pánikoljon senki! 2018-ben bevezetik ugyan a nitrogén-oxidról szóló rendeletet, de az abban előírt elvárásokat a szeptember 26. után engedélyezett készülékek mind teljesítik majd.
A cikk az Index gazdasági rovatából beillesztve.